Miért fontos az évenkénti szemészeti vizsgálat?

Gyakori szemészeti betegségek

Diabetes okozta szemészeti szövődmények

A diabéteszes retinopátia a cukorbetegség egyik legsúlyosabb szövődménye.

Bár a kórkép kialakulása megfelelő táplálkozással, rendszeres vércukorméréssel és évenkénti szemfenék vizsgálattal megelőzhető lenne, a 30 és 65 éves kor között kialakuló vakság leggyakoribb oka a fejlett országokban mégis a diabéteszes retinopátia (!).

A mintegy 800 ezer ismert hazai cukorbeteg közül több mint 32 ezer beteg vak vagy súlyosan látássérült, a számuk pedig folyamatosan nő.

A szövődménybetegség alattomosan és folyamatosan rombolja a látást, az érintetteknek eleinte semmilyen panaszuk nincs, többnyire csak akkor figyelnek fel a retinopátiára, mikor a betegség már előrehaladott állapotban van, és jelentkeznek a látászavarok.

A tárgyakat gyakran csak homályosan látják, ha pedig a diabéteszes retinopátiában szenvedők szemének üvegtestjében bevérzések keletkeznek, a betegek hulló koromhoz hasonlító fekete pontokat vagy foltokat látnak.

Az egyik legfontosabb óvintézkedés az évenkénti szemfenékvizsgálat, rendszeres kontroll mellett ugyanis megelőzhető, hogy egy nagyobb vérzés vagy retinaleválás miatt hirtelen, akár egyik hétről a másikra látásvesztés történjen.

A szemfenéken jellegzetes eltérések jelzik a kezdődő ideghártya károsodást, jóval az első látási panaszokat megelőzően (!).
A retinopátia kezelésének alapvető és elsődleges eszköze a lézer. Az időben elvégzett beavatkozás kivédheti a jelentős látásromlást. A lézerkezelés ambulanter elvégezhető, nem fáj.

Glaucoma (zöldhályog)

A glaukóma (zöldhályog) a látóideg rostjainak fokozatos pusztulásával járó betegség. A károsodás okozója az esetek többségében a megemelkedett szemnyomás, amely az idegrostok működését, anyagcseréjét hátrányosan befolyásolja. A leggyakoribb formája az elsődleges nyitott zugú glaukóma, amely nem jár fájdalommal (!) és az okozott látásromlás is hosszú ideig észrevétlen maradhat a beteg számára.

A betegség másik csoportját képező magas szemnyomással járó glaukóma típusok esetében a homályos látáson túl a szem, illetve a szem környéki csontok fájdalmát, fényforrások körüli szivárvány karikák látását okozhatják.

A glaukóma krónikus betegség; kezelése élethosszig tarthat. A kezelés célja a glaukóma minden típusában a szemnyomás csökkentése, vagy a magas szemnyomást kiváltó ok megszüntetése. A szemnyomást gyógyszerekkel (legtöbbször szemcseppel) lehet csökkenteni.

A kezelés elmaradása a glaukómás károsodások előrehaladását, vagyis a látás visszafordíthatatlan romlását, legrosszabb esetben elvesztését vonja maga után.

Azonban az időben (!) elkezdett, jól beállított terápia megállítja a romlást és lehetővé teszi a látásélesség, látótér megfelelő szinten tartását. Így nagyon fontos a rendszeres szemészeti kontroll (szemnyomás ellenőrzése, réslámpás vizsgálat, sz.e. látótér).

Időskori makuladegeneráció (AMD)

Az időskori makuladegeneráció a gazdaságilag fejlettebb társadalmakban – így hazánkban is – a vakság leggyakoribb oka. A betegség az 50 évesnél idősebbeket érinti, ezért az öregedő társadalmaknak egyre nagyobb kihívást jelent a fokozatosan növekvő új betegek száma. A betegség lényege az éleslátás helyének – a sárgafoltnak – a korral előrehaladó elfajulása, amelynek okát pontosan nem ismerjük. Mivel a betegség a látóhártyának csak ezt a területet érinti, a kezeletlen betegek elvesztik olvasóképességüket és éleslátásukat, de a perifériás látás a betegség végstádiumában is megmarad.
A betegségnek alapvetően két formája van: a száraz és a nedves forma.

A száraz, sorvadásos forma a betegek 85-90%-át érinti. A betegség ezen típusában kóros anyagcseretermékek halmozódnak fel az elvékonyodott látóhártya (elsősorban a sárga folt) területében. Ezzel párhuzamosan az érintett betegek olvasóképessége fokozatosan romlik, az olvasott betűk töredezetté válnak. A betegség ezen típusában azonban akár évtizedek is eltelhetnek az olvasóképesség teljes elvesztéséig.

Az esetek 10%-ában a betegség száraz formája egy súlyosabb, gyors látásromlást eredményező állapotba, az ún. nedves formába megy át. A betegség ezen típusában az érhártya felől kóros érképződés indul meg az éleslátás helye alatt. Az újdonképződött erekből folyadék és vér szivárog a látóhártya rétegei közé, a fényérzékeny sejtek (csapok és pálcikák) fokozatos pusztulását okozva. A betegség ezen stádiumának korai tünete a torzlátás, az érintett betegek az egyenes vonalakat görbének látják.

A betegségnek számos rizikótényezője ismert. Legfontosabbak: az életkor, a genetikai háttér és a dohányzás. A vonatkozó tanulmányok egyértelműen bizonyítják, hogy a dohányzás a betegség kialakulásának kockázatát többszörösére növeli. A betegség nedves típusának ma már létezik hatékony kezelési módja a szembe adott injekciós kúra formájában.

A szürkehályog

A szürkehályog a szemlencse elhomályosodását, átlátszatlanná válását jelenti. Rendszerint felnőttkorban jelentkezik, és mindkét szemet érinti. A felnőttkori szürkehályog a két szemben általában nem azonos gyorsasággal fejlődik ki, és néha évekig jó lehet még az egyik szemen a látás.

A szükehehályog fokozatosan csökkenő látást okoz, amely megnyilvánulhat a távoli vagy a közeli látás romlásában. Egyes formái szemkáprázást okozva az esti autóvezetést erősen korlátozzák. A távoli látás romlása a közlekedésben, a közeli látóélesség csökkenése az olvasásban, a számítógép használatában gátolja a pácienst. A diagnózis felállítása a szemorvos feladata. A szürkehályog gyógyítása műtéti.

A szürkehályogműtét a világon a legsikeresebb (és az egyik legnagyobb számban végzett) műtéti beavatkozás, mellyel a betegek látása és életminősége jelentős mértékben javítható.